SZENTSÉGIMÁDÁS

ÚRNAPJA

Úrnapja a Pünkösd utáni évközi idő második vasárnapja. Múlt héten, Szentháromság vasárnapján a Szentháromság tanítását, ma a másik alapvető isteni kinyilatkoztatást, az Oltáriszentséget állítjuk a középpontba. Jézus a legnagyobb ajándékot, valódi testét és vérét adta nekünk, amelyből mindannyian részesülhetünk. Az ünnephez hagyományosan körmenet is kapcsolódik, amelyen virágszirmokkal telehintett úton viszik körbe Jézus testét, áldást osztva a négy égtáj felé, kifejezve ezzel a megváltás egyetemességét.

'Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: 'Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.' Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: 'Ez a kehely az újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.' Korintusiaknak írt I. levél 11. fejezet 23-25.

'Ó, drága, csodálatos vendégség!'

Isten egyszülött Fia az ő saját istenségének részeseivé akart tenni minket. Ezért fölvette természetünket, emberré lett, hogy az emberek az isteni természet részeseivé legyenek.

Ezenfelül pedig amit természetünkből fölvett, azt egészen odaadta áldozatul a mi üdvösségünkért. A kereszt oltárán ugyanis feláldozta testét az Atyának kiengesztelésünkért; vérét ontotta megváltásunk áraként és lelki újjászületésünk fürdőjének megalapítására, hogy kiszabadítson a gyászos szolgaságból, és lemossa minden bűnünket.

Hogy pedig ennek a nagy, ajándékozó, örök szeretetének emléke velünk maradjon, testét eledelül és vérét italul hagyta ránk, hogy azt a hívek magukhoz vegyék a kenyér és a bor színe alatt.

Ó, drága, csodálatos, üdvösségszerző és minden gyönyörűséggel teljes vendégség! Lehet-e valami is ennél drágább vendégség? Itt nem borjak és bakok húsát eszik, mint az Ószövetségben, hanem magát Krisztust, a valóságos Istent kapjuk eledelül. Van-e ennél a szentségnél csodálatosabb dolog?

Ez a legüdvösségesebb szentség is, hiszen eltörli bűneinket, növeli erényeinket, és szívünket teljesen eltölti mennyei adományaival.

Az Egyház áldozatként ajánlja fel élőkért és holtakért, hogy mindenki javára legyen, hiszen Krisztus mindnyájunk üdvösségére alapította. Kimondhatatlanul édességes szentség: hiszen ebben vesszük magunkhoz minden lelki öröm igazi forrását. Annak a kitüntető jóságos szeretetnek az emlékét ünnepeljük e szentségben, amelyről Krisztus a kínszenvedésével tett bizonyságot.

Hogy e mérhetetlen szeretetével hívei szívét minél jobban betöltse, az utolsó vacsorán – amikor tanítványaival együtt ünnepelte a Húsvétot, és már az Atyához készült távozni a világból – megalapította az Oltáriszentséget. Így lett az Oltáriszentség Krisztus szenvedésének örök emlékezete, az ószövetségi előképek beteljesülése, Krisztus legnagyobb csodája, amely erőt adó vigasztalás mindazoknak, akik eltávozásán szomorkodtak.

Aquinói Szent Tamás

HIMNUSZ ÚRNAPJÁN

Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,

szívben és ajkakon himnuszok zengjenek;

a régi múljon el, újulnak mindenek,

szó és a tett, szív és kebel.

A végső vacsorát ünnepli e sereg,

hol az Úr Krisztus ad bárányt és kenyeret

testvérei elé, amint a régiek

szentelt törvénye rendeli.

Testét így adta át gyengék falatjaképp,

búsaknak így borát, vérének serlegét;

'Amit nektek adok' - hozzájuk így beszélt-

'Vegyétek mind, és igyatok.'

E szakramentumot ekképpen adta át,

s egyedül a papok kezére bízta rá:

előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,

mit rábízott Krisztus kegye.

Emberek étke lett az angyali kenyér;

az előkép-jelek sora itt véget ér.

Ó, milyen csodaszép, hogy Istenéből él

szegény nyomorult szolganép!

Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk:

Urunkul tisztelünk, jöjj, és légy gyámolunk:

vezess ösvényeden, hová iparkodunk:

a fénybe, mely körülveszen! Ámen.

HIMNUSZ ÚRNAPJÁN

Zengd a titkot, hangos ének,

zengd a testet és a vért,

mit gyümölcse szűzi méhnek

ontott, mint királyi bért

a világ minden bűnének

bőséges váltságaként.

Lett az Isten egy közülünk,

embertestbe öltözött;

ige magvát, üdvözülnünk,

szórta szét a nép között,

s e csodát szerezte ülnünk,

mielőtt elköltözött.

Végső este megfogadta

régi törvény szent szavát,

mint a törvény tenni szabta,

úgy rendelte asztalát,

étekül hogy általadta

önkezével önmagát.

Az Igének igéjére

testté válik a kenyér;

lesz a színbor Krisztus vére,

bár szemed hozzá nem ér.

Ezt a hű szív hogy felérje,

itt a puszta hit segél.

Méltó ezt a nagy Szentséget

térdre hullva áldani,

és a régi Szövetséget

új rítussal váltani,

pótolják a rest érzéket

a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának

légyen áldás, dicsőség,

üdv, hozsanna és imádat,

ujjongások hirdessék,

s aki Kettejükből árad:

a Lélek is áldassék! Amen.

'Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él, alleluja.'

'Boldog, aki országodban a Kenyérből eszik!'

Kérleljük meg, testvérek, Jézus Krisztust, az élet kenyerét, és örvendezve mondjuk: