Xavéri Szent Ferenc ~ Áldozási Ima

Istenem szeretlek forrón, mélyen,

Nem mert a kárhozatos szörnyű éjen

Gyötrő tűzbe vetsz, ha elhagytalak,

S nem mert egednek édes fényességét,

Szent örömben úszó angyali zenéjét

Ígérted nekem szárnyaid alatt.

De mert a kereszten karjaid kitártad,

Emberi szívemet Szívedre vártad,

Rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,

Vérfutotta arcod édes, tüzes oltár,

Bűnömért viseltél szörnyű ékességet.

Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén,

Átmentél az éjek szörnyűséges éjén,

Borzalmas kísértet, gyalázat és szitok,

Lélek-hóhérok, gyűlölet-kárpitok

Födtek, jaj, követtek az utolsó szóig.

Rettentő mértékkel mérted szeretésed.

Ó legyek, hadd legyek könnyező vetésed;

Hadd legyek, én legyek a te aratásod,

Míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.

Szeretlek, szeretlek,

Nem mert megmentettél,

Hanem mert a vérig, halálig szerettél.

S amint te szerettél, szeretlek most téged,

Életem és lelkem elkínálom néked.

Szeretlek, szeretlek, te vagy a királyom,

Istenem, mindenem, örök mennyországom! Amen.

Forrás ~ Internet