AZ EUCHARISZTIA A LEGMAGASABB FOKÚ HÁLAADÁS AZ ATYÁNAK

Az Eucharisztia a keresztény beavatás középpontjában, szívében helyezkedik el. A keresztséggel és a bérmálással együtt az egyház életének forrását jelenti. A szeretetnek ebből a szentségéből fakad ugyanis a hit, a szeretetközösség és a tanúságtétel minden hiteles útja. Amikor összegyűlünk, hogy ünnepeljük az eucharisztiát, a szentmisét, amit látunk, már megsejteti velünk, hogy mi az, amit hamarosan átélünk. A szertartásnak szánt hely középpontjában van az oltár, amely egy leterített asztal. Ez már eleve egy lakomát juttat az eszünkbe.  Az oltárasztalon áll egy kereszt, amely azt jelöli, hogy ott Krisztus áldozatát ajánljuk fel: Ő az a spirituális táplálék, amelyet kapunk a kenyér és a bor színében. Az oltár mellett áll az ambó - a felolvasó állvány, vagyis az a hely, ahonnan Isten szavát hirdetjük: ez jelzi, hogy ott azért gyűlnek össze az emberek, hogy meghallgassák az Urat, aki a Szentírás által szól hozzánk, tehát a táplálék, amit kapunk, egyben az Úr szava is.

Isten szava és a kenyér a szentmisében eggyé válnak, mint az utolsó vacsorán, amikor Jézus minden szava, minden jel, amit tett, összesűrűsödik a kenyértörés és a kehely felajánlásának gesztusában, amely a keresztáldozat elővétele, továbbá ezekben a szavakban: 'Vegyétek és egyétek, ez az én testem.Vegyétek és igyatok belőle, ez az én vérem'. Jézus gesztusa, amit az utolsó vacsorán tesz, végső hálaadás az Atyának szeretetéért, irgalmasságáért. 'Hálaadás' - görögül 'eucharisztia'. Ezért hívják a szentséget Eucharisztiának: a legmagasabb fokú hálaadás az Atyának, aki annyira szeretett bennünket, hogy nekünk adta Fiát, szeretetből. Ezért az eucharisztia szó magába foglalja az egész gesztust, ami Isten és az ember gesztusa együttesen, Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember gesztusa.

Az eucharisztia ünneplése tehát sokkal több egy egyszerű lakománál: Jézus húsvétjának, az üdvösség központi misztériumának emlékezete. 'Emlékezet': nem jelent pusztán egy emléket, egy egyszerű emléket, hanem azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor ünnepeljük ezt a szentséget, részt veszünk Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumában. Az Eucharisztia jelenti Isten üdvözítő művének csúcspontját: Jézus Urunk megtört kenyérré vált értünk, ránk árasztja egész irgalmasságát és szeretetét, megújítva ezáltal szívünket, létünket, kapcsolatunkat Ővele és testvéreinkkel. Az áldozás a kommúnió, a szeretetközösség szentsége. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek erejében, az eucharisztikus lakomában való részvétel egyedülálló és mélyreható módon Krisztushoz tesz hasonlóbbá minket, megízlelteti már most velünk az Atyával való teljes szeretetközösséget, amely a mennyei lakomát jellemzi majd, ahol az összes szenttel együtt részesülünk abban a dicsőségben, hogy szemtől szembe szemlélhetjük Istent.

 Kedves barátaim, soha nem tudunk eléggé hálát adni az Úrnak azért az ajándékért, amelyet az Eucharisztiában adott nekünk! Nagyon nagy ajándék és ezért nagyon fontos, hogy vasárnap misére járjunk, nem csak azért, hogy imádkozzunk, hanem azért, hogy részesüljünk az áldozás, a kommúnió szentségében. Ez a kenyér, amely Jézus Krisztus teste, üdvözít bennünket, megbocsát, és az Atyával egyesít. Szép ezt csinálnunk. Minden vasárnap menjünk el a szentmisére, mert ez a nap az Úr feltámadásának a napja. Ezért olyan fontos számunkra a vasárnap. Az Oltáriszentséggel érezzük, hogy az egyházhoz, Isten népéhez, Isten testéhez, Jézus Krisztushoz tartozunk. Soha nem tudjuk megérteni ennek egész értékét és gazdagságát. Kérjük akkor Őt, hogy ez a szentség továbbra is életben tartsa jelenlétét az egyházban és közösségeinket szeretetben, szeretetközösségben alakítsa, az Atya szíve szerint. Ezt tesszük egész életünkben, de igazából az elsőáldozás napján kezdjük el. Fontos, hogy a gyermekek jól felkészüljenek az elsőáldozásra, és egyetlen gyermek se nélkülözze az elsőáldozásban való részvételt, mert ez az első lépés a keresztség és a bérmálás után, hogy erőteljesen Jézus Krisztushoz tartozzunk.

Ferenc pápa

Forrás ~ Internet